A magyar vállalatok valóban nem fizetnek egymásnak? Mekkora problémát jelent a nem- vagy késve fizetés? Más országokban is probléma ez? A vállalatok egymás közötti fizetési szokásait vizsgálta az Atradius Hitelbiztosító 2012-es Atradius Fizetési Szokások Barométer című kiadványa, amelyhez az anyacég nemzetközi kiadványát is segítségül hívtuk, összehasonlítás végett. A tanulmány megállapításai országonként 200-220 vállalat válaszain alapulnak.
Az Atradius magyar tanulmányához képest az ábrákat kisebb módosítással közöljük, megkülönböztetve a nyugat-európai* és a dél-európai régiók adatait egymástól, a régiós különbségek jobb megfigyelhetősége érdekében.
A nyugati és a keleti országok - köztük Magyarország is - rövidebb fizetési határidőket határoznak meg szerződéseikben, mint a déliek. Nálunk a 30 napon belüli, de maximum 60 napos fizetési konstrukciók általánosak, és a külföldi vevők részére inkább biztosítunk valamivel hosszabb futamidőt, mint a belföldieknek. Délen gyakoriak a 90 napos vagy akár azon túli fizetési futamidők is, és a belföldi vevők felé biztosítanak hosszabb határidőt.
Egész Európában általános a késve fizetés (átlagosan minden harmadik-negyedik számlát késve egyenlítenek ki), de a nyugati országokban kevésbé, mint a keleti, vagy még inkább a déli országokban. Ebből fakadhat az az érdekesség is, hogy a külföld felé fennálló kintlévőségek között épp nyugaton a legmagasabb a lejárt állomány és délen a legalacsonyabb (nem mindegy, ki hova exportál...).
Az sem mindegy, hogy a fizetési késedelem átlagosan milyen hosszú. Minél hamarabb pénzünknél vagyunk, annál gyorsabban tudjuk újra befektetni a pénzt. A lejárt számlákat a déli országok kivételével mindenhol többségükben 60 napon belül kifizetik, e mutató tekintetében Magyarország - különösen a külföldi vevőkkel szemben - kedvező pozícióban van.
A behajthatatlanná vált követelések aránya szintén alacsony Magyarországon. A külföldi vevőkkel szemben fennálló 0,6%-os behajthatatlan követelés arány a legalacsonyabb a teljes mintában.
A fentiek ellenére, összességében a követelések átlagos forgási sebessége lassabb Magyarországon, mint akár a keleti, akár a nyugati országokban. Egyedül a déli országokban rosszabb a helyzet.
Nem tudhatjuk, hogy melyik kérdés pontosan milyen mutatószámot rejt, de ha valóban igaz, hogy a fizetési határidők a keleti és nyugati átlagnak megfelelőek, a lejárt követelések aránya szintén, a behajthatatlan követelések aránya pedig a dobogó tetejére repíti Magyarországot, akkor a követelések forgási sebessége Kelet-Európa és Nyugat-Európa átlaga között alakulna. Sajnso, erre az anomáliára a tanulmány nem ad magyarázatot.
A magyarok túlnyomó többsége nem számít a fizetési kockázatok jelentős változására a közeli jövőben: mind a javulást mind a romlást várók aránya alacsonyabb a nemzetközi összehasonlítás mintáiban mértnél.
*Kelet-Európa tanulmányban részt vevő országai: Csehország, Magyarország, Lengyelország, Szlovákia
Nyugat-Európa országai: Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Írország, Hollandia, Svédország, Svájc
Dél-Európa országai: Görögország, Olaszország, Spanyolország, Törökország
Az Atradius magyar tanulmányához képest az ábrákat kisebb módosítással közöljük, megkülönböztetve a nyugat-európai* és a dél-európai régiók adatait egymástól, a régiós különbségek jobb megfigyelhetősége érdekében.
A nyugati és a keleti országok - köztük Magyarország is - rövidebb fizetési határidőket határoznak meg szerződéseikben, mint a déliek. Nálunk a 30 napon belüli, de maximum 60 napos fizetési konstrukciók általánosak, és a külföldi vevők részére inkább biztosítunk valamivel hosszabb futamidőt, mint a belföldieknek. Délen gyakoriak a 90 napos vagy akár azon túli fizetési futamidők is, és a belföldi vevők felé biztosítanak hosszabb határidőt.
Egész Európában általános a késve fizetés (átlagosan minden harmadik-negyedik számlát késve egyenlítenek ki), de a nyugati országokban kevésbé, mint a keleti, vagy még inkább a déli országokban. Ebből fakadhat az az érdekesség is, hogy a külföld felé fennálló kintlévőségek között épp nyugaton a legmagasabb a lejárt állomány és délen a legalacsonyabb (nem mindegy, ki hova exportál...).
Az sem mindegy, hogy a fizetési késedelem átlagosan milyen hosszú. Minél hamarabb pénzünknél vagyunk, annál gyorsabban tudjuk újra befektetni a pénzt. A lejárt számlákat a déli országok kivételével mindenhol többségükben 60 napon belül kifizetik, e mutató tekintetében Magyarország - különösen a külföldi vevőkkel szemben - kedvező pozícióban van.
A behajthatatlanná vált követelések aránya szintén alacsony Magyarországon. A külföldi vevőkkel szemben fennálló 0,6%-os behajthatatlan követelés arány a legalacsonyabb a teljes mintában.
A fentiek ellenére, összességében a követelések átlagos forgási sebessége lassabb Magyarországon, mint akár a keleti, akár a nyugati országokban. Egyedül a déli országokban rosszabb a helyzet.
Nem tudhatjuk, hogy melyik kérdés pontosan milyen mutatószámot rejt, de ha valóban igaz, hogy a fizetési határidők a keleti és nyugati átlagnak megfelelőek, a lejárt követelések aránya szintén, a behajthatatlan követelések aránya pedig a dobogó tetejére repíti Magyarországot, akkor a követelések forgási sebessége Kelet-Európa és Nyugat-Európa átlaga között alakulna. Sajnso, erre az anomáliára a tanulmány nem ad magyarázatot.
A magyarok túlnyomó többsége nem számít a fizetési kockázatok jelentős változására a közeli jövőben: mind a javulást mind a romlást várók aránya alacsonyabb a nemzetközi összehasonlítás mintáiban mértnél.
Nyugat-Európa országai: Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, Írország, Hollandia, Svédország, Svájc
Dél-Európa országai: Görögország, Olaszország, Spanyolország, Törökország
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése