A rejtett vagy feketegazdaság számára a lekövethetetlen készpénzhasználat kézenfekvő módja a tranzakciók végrehajtásának. Azonban, noha az egyes tranzakciók valóban nem követhetők nyomon, a készpénzhasználat ténye és jellemzői a rejtett gazdaság létére rávilágíthatnak. Az A.T. Kearney kutatásaiban úgy találta, hogy egyértelmű korreláció mutatható ki a készpénzhasználat és a rejtett gazdaság hivatalos GDP-hez viszonyított mérete között.
Az MNB 2012-ben publikált, a magyar fizetési rendszert bemutató tanulmánya szerint, a készpénzállomány az elmúlt 10 évben folyamatosan, inflációt és GDP növekedést meghaladó mértékben növekszik. A 10 vizsgált év alatt megháromszorozódott, és 2011-re elérte a GDP 9,5%-át. Összehasonlításképp: Svédországban 3% alatti ugyanez az arány.
A magyar pénzügyi rendszer meglehetősen fejletlen az EU többi országához képest. A kiskereskedelmi egységek mindössze 30%-ában lehet kártyával fizetni, aminek legfőbb oka a kártyás fizetés kereskedőt terhelő magas költségszintje.
Magyarország mind a bankkártyák, mind pedig a POS terminálok számát tekintve elmarad az uniós országoktól. A 15-69 éves korosztály alig háromnegyede rendelkezik bankszámlával és a korcsoport 70%-ának van csak fizetési kártyája.
Mindezek ellenére, el kell ismernünk, hogy 2001 óta hazánkban is látványos fejlődés következett be, ami az elektronikus pénzhasználat terjedését indokolta volna a készpénzhez képest. Ennek ellenére, az MNB azt tapasztalta, hogy az évi 3,7 milliárd darab fizetési művelet 84%-a készpénzes. Még az állami fizetési műveleteknek is mintegy harmada (érték alapján 7%-a) készpénzzel történik.
A rejtett gazdaság többletkeresletet eredményez a készpénz iránt, amit a tranzakciók növekedése (a GDP és a fogyasztás növekedése) nem indokol. Az MNB megfigyelte, hogy a nagy címletek (tíz- és húszezer forintosok) másképp viselkednek a gazdaságban, mint a kisebb címletek.
Meglepő volt például, hogy míg a kisebb címletek átlagosan háromévente elrongálódnak és cserét igényelnek, a nagyobbaknál ez az idő 7 (tízezer forintos), illetve 20 (húszezres) év. Míg a kisebb pénzek iránti kereslet követi a fogyasztás szezonalitását (karácsonykor több fogy, januárban kevesebb), addig a nagyobb címletek trendje ettől eltér (sokkal kiegyenlítettebb). Ráadásul, annak ellenére, hogy a kisebb címletek átlagosan évente, a nagyobbak viszont csak kétévente fordulnak meg az MNB-nél (tehát a kisebb pénzekkel kétszer olyan gyakran fizetünk, mint a nagyokkal), a teljes forgalomban lévő készpénzállományból a tízezresek 33%-kal, a húszezresek 22%-kal részesednek, tehát az összes készpénz több mint felét ezek a címletek teszik ki.
Mindez arra utal, hogy a forgalomban lévő nagyobb pénzeket leginkább tartásra, illetve bérfizetésre használják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése