Az elveszített életévek mutatót úgy számolják, hogy kitűznek egy hipotetikus kort (EU-ban 70 évet), amiről úgy gondolják, hogy eddig azért el kell, hogy éldegéljen egy állampolgár. Aztán kikeresik a halálozási kimutatásokban, hogy az adott évben 70 éves kor betöltését megelőzően elhunytaknak hány év hiányzott volna a 70-hez. A kapott értékeket összeadják, majd 100 ezer lakosra (nem elhunytra, hanem élőre) vetítik, hogy nemzetközi szinten összehasonlítható legyen. A mutató tehát azt adja meg, hogy átlagosan mennyivel halnak meg az emberek korábban az általunk elvárt minimum élettartamnál.
Magyarország dobogós helyen áll elveszített évek számát tekintve az OECD országok között: csak Mexikó előz meg bennünket. A férfiaknál (8851) markánsan magasabb az elveszített életévek száma, mint a nőknél (3948).
A javulás a nőknél folyamatos volt az elmúlt évtizedekben, a férfiaknál azonban több csúcsérték (pl: 1992-ben közel 15 ezer év) után 1998-tól indult folyamatos csökkenésnek a mutató értéke.
A mutató rávilágít a legfőbb egészségügyi problémánkra: a 65 évesnél fiatalabb magyar férfiak halandósága 2,5-szerese ugyanezen csoport az unió legfejlettebb országaiban tapasztalható halálozási átlagának, és 1,2-szerese a 2004-ben, illetve 2007-ben csatlakozott országokban tapasztalható halálozási szintnek. A nők esetében a két szorzó 1,7, illetve 1,2. A legfőbb ok különféle szív- és rendszeri problémákhoz kötődik, amelyek már a 30-as és 40-es korosztályt is érintik, és amelyek a magyar halálozási statisztikák szerint az összes haláleset több mint felét, az uniós érték 1,5-szörösét adják.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése