2012. december 29., szombat

Fekete gazdaság

A fekete- vagy árnyék- vagy rejtett gazdaságra vonatkozóan sok ismert definíció létezik, közös elemük az, hogy a feketegazdaság mindegyikük szerint kimarad a hivatalos statisztikákból. Egyes definíciók szerint a feketegazdaság részét képezik az illegális tevékenységek (pl.: kábítószer kereskedelem, lopott áruk értékesítése, stb.). Mások azonban az egyébként legális tevékenységeket tekintik annak, ahol az adók, TB járulékok elkerülése, a munkaügyi előírások be nem tartása, vagy egyéb adminisztratív terhek alóli kibújás a cél.

A problémát tovább árnyalja, hogy mivel a fekete gazdaság kimarad a hivatalos statisztikákból, a mérése sem könnyű. A szakirodalom a becslések számos módszertanát sorolja fel. A különböző módszertanokkal készült becslések még azonos definíció esetében is markánsan különböző eredményekre vezethetnek. 

A fentiek alapján nem meglepő, hogy a feketegazdaság hivatalos GDP-hez viszonyított arányára igen tág határok közötti becsléseket kapunk. Magyarországra vonatkozóan a 2012 évre 15% (KSH) és 25-30% (Belyó Pál) közötti becslések láttak napvilágot. A Pogátsa Zoltán által behivatkozott tanulmányban a szerzők 11-18% közötti becslést adnak. 


Az A.T. Kearney 2010-ben több oldalról közelítette meg a kérdést. Többek között egyszerű kérdezéssel. Meglepetten tapasztalták, hogy az emberek őszintén válaszolnak az olyan jellegű kérdésekre, hogy végeznek-e bejelentés nélküli munkát vagy szoktak-e számla nélkül vásárolni / eladni. A kutatás alapján a feketegazdaságban való részvétel négy fő okát különböztették meg:
  • Megtakarítás: minél magasabbak az adók egy országban, annál nagyobb a kísértés a megkerülésükre.
  • A bűntudat hiánya: a társadalom természetes részének tekinti a fekete gazdaságot. Különösen a kelet-európai országok, ahol az állam, és az állami intézményrendszer iránti bizalom alacsony.
  • Könnyű részvétel: a készpénz használat nem követhető, ezért a nem bejelentett pénzmozgásokat könnyű eltitkolni.
  • Alacsony kockázat: mivel a feketegazdaság lenyomozhatatlan, gyakorlatilag következmények nélkül űzhető. 
A feketegazdaság fő negatív hatása, hogy az elkerült adó nem folyik be az államkasszába. Ide tartozik például az "offshore" pénzforgalom, amelynek során a pénzek adózatlanul tűnnek el más országok jelentette adóparadicsomokban. A Tax Justice Network Magyarországot a világ fejlődő országainak top 20 offshore vesztese közé rangsorolja, méghozzá az előkelő 13. helyen. Érdemes megnézi a Guardian offshore térképét, itt. 1970 és 2010 között a Tax Justice Network szerint a magyar államadósság két és félszerese hagyta el offshore pénzek formájában az országot. 

Magyarországon 3,8 millió embernek van bejelentett munkaviszonya, akik közül közel 800 ezernek a közszférában. Nem járunk messze a valóságtól tehát, ha azt állítjuk, hogy 3 millió ember tartja el az országot. Egyes becslések szerint, további 500 ezer ember dolgozik, csak ők nincsenek bejelentve, tehát a közterhekhez nem járulnak hozzá. A bejelentett munkavállalók közül 1,2 millió van minimálbérre bejelentve, de kétharmaduk vélelmezhetően többet keres ennél. A minimálbérnél többet keresők között is előfordul készpénzes jövedelemkiegészítés. Mind a vállalati jövedelemadó, mind a lakossági szja befizetések messze elmaradnak a becsült (elvárt) értéküktől. 

További negatív hatás a versenyhátrány, amit a feketegazdaság okoz, mivel feketén olcsóbban előállítható bármi, mint hivatalosan leadózva. A versenyhátrány az amúgy szabálykövető piaci szereplőket is a fekete gazdaság irányába nyomja, tehát negatív spirált indít be. A harmadik negatív hatás a potyautas magatartás: az állami juttatásokból azok is részesülnek, akik nem, vagy nem a teherbírásuk arányában járultak hozzá a szolgáltatás társadalmi költségeihez. 

A feketegazdaságnak azonban pozitív hatásai is vannak. A feketén végzett munkák egy része egyszerűen eltűnne, ha hivatalosan adózni kellene utánuk, mivel az annyira megemelné a szolgáltatás árát, hogy a megrendelőik lemondanának róla, vagy saját maguk végeznék el (pl.: ház körüli javító munkák, kertészet, gyermekfelügyelet, különórák, stb.). Márpedig, a fekete munkavállalás nagy része megélhetési célú. Ha nem lenne, a munkából kieső réteget a társadalomnak egyéb módon (szociális juttatások révén) kellene eltartania, ami még magasabb társadalmi költségekkel járna. Így azonban, a belőle származó jövedelem fogyasztás révén a rendes gazdaságban landol. A magyar kormány azért  ragaszkodik a magas termékadókhoz (ÁFA, jövedéki adók, chipsadó, telefonadó...) , mert ez az egyetlen módja, hogy valamennyi jövedelem mégis visszacsorogjon a feketegazdaságból az államkasszába. 

2012. december 27., csütörtök

Érvényesülés és korrupció



A Tárki piacgazdaság normatív kereteit vizsgáló kutatása a személyközi bizalom mellett az intézményi bizalmat is vizsgálta. Az intézményrendszerben akkor tudunk hinni, ha úgy látjuk, a mechanizmusok jól működnek. A szabályok megfelelő kereteket biztosítanak az érvényesüléshez, és aki ezen szabályok mentén keményen dolgozik, az el is éri a célját. Azokban a társadalmakban, ahol az emberek úgy gondolják, hogy munkájukat megbecsülik, és ha keményen dolgoznak, előrébb is jutnak a ranglétrán, az emberek szívesebben dolgoznak és jobban is teljesítenek, mint azokban az országokban, ahol azt feltételezik, hogy úgyis minden hiábavaló.

Magyarországon abban, hogy mindenkinek egyenlő esélye lenne az érvényesülésre, csak a megkérdezettek 19%-a hitt, de a nagyon szűk többség azért úgy vélte, hogy aki keményen dolgozik, biztosan eléri, amit akar. A megkérdezettek 82%-a szerint azonban nálunk nem lehet becsületesen meggazdagodni, és 75% szerint aki vinni akarja valamire, kénytelen áthágni egyes szabályokat.


Az intézményi bizalom következő szintje az egyes intézmények megfelelő működésébe vetett hit. A kutatás során néhány konkrét intézmény iránti bizalom szintjét kellett a megkérdezetteknek értékelniük. Az intézmények versenyét a Magyar Tudományos Akadémia nyerte, az egyetlen intézmény, ami 50%-nál jobban teljesített.  Őt követte az ÁSZ, a rendőrség, az MNB, és a Nemzeti Közpénzügyi Hatóság, aminek az a különlegessége, hogy nem is létezik. A magyar jogrendszer iránti bizalom mindössze 4 pontot szerzett meg a lehetséges 10-ből. A listát a politikusok zárják, szinte mindegy, hogy épp kormányon vagy ellenzékben vannak-e. 


A politikusok és közintézmények, valamint a törvényes keretek közötti érvényesülés lehetőségébe vetett bizalom hiánya a korrupció melegágya. A Transparency International (TI) korrupciós kutatása 176 országban pontozza és rangsorolja a közszektor korrupcióját. A korrupciós index 0-100-ig osztályozza a korrupció mértékét, ahol a 100 jelenti az abszolút átláthatóságot, a 0 pedig az abszolút korrupciót. A 2012 évi listán Dánia, Finnország és Új-Zéland 90 ponttal állnak holtversenyben az első helyen. Őket követi Svédország 88, Szingapúr 87, Svájc 86) Ausztrália és Norvégia 85, valamint Kanada és Hollandia 84 ponttal.

Magyarország: 55 ponttal a teljes lista 46. helyén végzett 2012-ben, ami az EU-n belül az utolsó harmadot jelentette.

2012. december 23., vasárnap

A felebaráti szeretet és a bizalom

Ilyenkor Karácsony tájt mindig nagy hangsúlyt kap a felebarátaink iránt érzett szeretet. Mi mással is mérnénk a felebaráti szeretetbe vetett hitünk erősségét, mint az embertársaink érzett bizalommal?


A bizalomról 2005-ben készült egész Európára kiterjedő kutatás. A kutatás szerint, a bizalmi skálát Svájc és Írország vezette és Magyarország, Görögország és Portugália zárta. 



A Tárki 2009-ben Magyarországon végzett kutatása alátámasztja a korábbi nemzetközi kutatás eredményeit.  Általánosságban véve a magyarok többsége nem bízik az emberekben. 


A kutatás alapján úgy tűnik, a bizalomszintet csökkenti a „célszemély”
  • anyagi-vagyoni helyzetének emelkedése (ugyanakkor minél vagyonosabb maga a kérdezett, annál több gazdag embert tart megbízhatónak);
  • a minél magasabb közszolgálati pozíciója;
  • életkora (a fiatalabbak között kevesebb, az idősek között több a megbízható ember) – s ezt a véleményt nem befolyásolja a válaszadó kora sem;
  • de nem befolyásolja érdemben a tanultsága (s maga a kérdezett iskolázottsága sem) és a vallásossága (ugyanakkor a templomba gyakrabban járók szerint a templomba járók között több a megbízható ember).


A bizalom egyik fő komponense a tisztesség és az abban való hit. A Tárki arra kérte a megkérdezetteket, hogy képzeljenek el egy utcán elveszített és valaki által megtalált pénztárcát. Mit gondolnak, a megtaláló hogyan járna el?
  • A magyarok 15%-a vállalja, hogy elrakná a pénztárcát ahelyett, hogy valamilyen „etikus” módon próbálná visszajuttatni a gazdájának, ugyanakkor 79%-uk szerint mások elraknák – azaz a magyarok közel kétharmada saját magát jóval  tisztességesebbnek tartja, mint másokat.
  • Aki felvállalja, hogy eltenné a pénztárcát, az gyakorlatilag mindenki másról feltételezi is egyben, hogy ugyanilyen etikátlanul járna el.
  • Csak minden ötödik magyar nyilatkozik úgy, hogy  ő maga is tisztességesen járna el és másokról is ezt feltételezi. 
Azaz: tízből nyolc magyar tisztességtelenséget feltételez egy talált pénztárca esetén a mindenkori másikról és közülük csak minden ötödik (összességében a magyarok 15%-a) vallja be, hogy maga is tisztességtelen lenne ebben a helyzetben.

A magukat tisztességesnek, a többieket azonban tisztességtelennek tartók (akiket némi túlzással hipokritáknak is nevezhetnénk) átlagon felüli arányban kerülnek ki azok közül, akik: 
  • nem bíznak meg más emberekben (67%);
  • 65 évesek és idősebbek (77%);
  • a középrétegbe tartozók (67%), szemben a szegény-deprivált csoporttal (54%);
  • rendszeresen (legalább havonta) járnak templomba (75%).

2012. december 20., csütörtök

GDP - érdekességek


Az EU a világ GDP-termelésének 20%-át adta 2011-ben, csaknem öt százalékponttal kevesebbet, mint tíz évvel korábban. Az USA hasonló mértékben esett vissza. Kína (már amennyire a kínai statisztikáknak hinni lehet) 7,5%-ról 14,3%-ra növelte részesedését, India pedig 3,8%-ról 5,7%-ra. Oroszország tartotta a maga 3% körüli arányát, Japán pedig India szintjére esett vissza.


Az EU-n belül a Pareto-elv működik, azaz a hozzáadott érték 70% (nem 80, az igaz) az országok 20%-a állítja elő. A legnagyobb gazdaság Németország (20%), őt követi fej fej mellett az Egyesült Királyság és Franciaország (14-14%), majd Olaszország (12%), és Spanyolország (9%).


A vásárlóerő-paritáson számolt GDP érték előnye, hogy kiszűri az infláció hatását a növekedésből. A magyar GDP-re vonatkozó ábrán azt látjuk, hogy a vásárlóerő-paritáson számolt érték sokkal kevésbé meredeken változik, mint a forintban számolt érték. A két meredekség közötti különbség az infláció hatása. 

2003 óta van a mostani EU27-re vonatkozóan elérhető, vásárlóerő paritáson számolt GDP érték. 2003-tól 2011-ig két országnak sikerült a részesedését növelnie az EU GDP-jén belül: Lengyelországnak (4%-ról 5%-ra) és Romániának (1%-ról 2%-ra). 

A GDP hivatalos termelési statisztikákon alapul, és mint hasonló esetekben mindig, felmerül a fekete gazdaság kérdése. Magyarországon a KSH a hivatalos hozzáadott érték 15%-a körülire becsüli a fekete gazdaság szerepét. 


A GDP termeléséből az ipari forradalmat megelőzően a mezőgazdaság volt a meghatározó ágazat, amit a XIX-XX. században az ipar, majd a XX. század végén a szolgáltatási szektor váltott fel. Ma Magyarországon a mezőgazdaság részesedése a GDP-ből az 5%-ot sem éri el. Az ipari ágazatok 31%-kal, a szolgáltatások több mint 64%-kal járulnak hozzá a GDP termeléshez.


A megtermelt GDP 74%-át elfogyasztjuk, 19%-át felhalmozzuk (beruházunk, megtakarítunk és termelünk olyan árukat, amit az adott évben nem tudunk eladni, tehát készleten maradnak), a maradék 7%-ot pedig az export-import különbözet teszi ki.

2012. december 18., kedd

A magyar államadósság alakulása a kilencvenes évektől napjainkig


A GDP-arányos magyar államadósság a 90-es évek eleji 90%-ról, az évtized közepén végrehajtott „Bokros csomag” keretében / hatására lezajló privatizáció bevételeinek adósságszolgálatra fordításának, szigorúbb fiskális politika folytatásának, valamint a beinduló gazdasági növekedésnek és a magas inflációs rátának köszönhetően 2001-re a GDP 52,7%-ára csökkent.


Az adósságráta 2001-től indult ismét emelkedésnek, alapvetően az elszabaduló költségvetési hiány (a kormányzat adott évi túlköltekezésének mértéke) miatt. A 2006 évi költségvetési hiány forintban kifejezett összege hétszerese, a GDP-arányos értéke azonban alig több, mint kétszerese az 1996 évinek. Ez idő alatt ugyanis a magyar GDP nominális értéke részben a kilencvenes évek végi magas infláció hatására a triplájára nőtt. A költségvetési hiány mellett, az adósságráta emelkedésének másodlagos okai a felhalmozott adósságállomány magas kamatterhei voltak. A kamatteher már 1995-ben meghaladta az 500 milliárd forintot, 2004-ben 900 milliárd forint fölé emelkedett, mára pedig 1200 milliárd forint körül jár, éves szinten. 

2006-ra  nyilvánvalóvá vált, hogy a laza költségvetési politika nem tartható tovább fent: megszorító intézkedések sora következett, aminek hatására a költségvetés elsődleges (kamatfizetés nélkül számolt) egyenlege 2008-2009-ben többletet mutatott.


2008-ban a gazdaság növekedése megtorpant, majd 2009-ben visszaesett, és ráadásul a forint is gyengült, pedig addigra az államadósságon belül - csakúgy, mint a lakossági hitelportfólióban - jelentős szerep jutott a devizahiteleknek. Mindez a GDP-arányos államadósság további emelkedésének irányába hatott. 


2008-ban a piaci árazású hiteleket csak egyre rövidebb futamidővel egyre magasabb hozamszintek mellett tudta igénybe venni az ország, ezért amikor a kitörő válsághelyzetben nem volt mivel megtámogatni sem a forintot sem pedig a hazai bankokat, a kormány az IMF-hez fordult segítségért. Az IMF hitel kamata az akkori piaci kamatszint felének-harmadának felelt meg, ennek köszönhetően a piaci hozamok emelkedése ellenére az államadósság után ténylegesen fizetett kamatszint csökkent. 

A magyar adósságállomány változására egyszeri tételek is jelentős hatást gyakoroltak. 2008-ban az adósságállomány az IMF hitel lehívása miatt ugrott meg. A hitelt részben használták csak fel (a magyar tulajdonú bankok állami megsegítésére), jelentősebb részét devizabetétként helyezték el, feltöltve vele az MNB devizatartalékait. A hitel ezen részének felhasználására csak jóval később: pl. 2011-ben MOL részvény vásárlás formájában került sor. 


A másik egyszeri tétel 2011-ben a magánnyugdíj pénztárak államosítása volt, amelynek hatására a jelentős forintgyengülés ellenére sem ugrott meg a 2011 végi adósságállomány.

Az adósság tavaly óta - elsősorban a forint árfolyam erősödésének köszönhetően - csökkent, és szerkezetében is átalakult. Az átlagos hátralévő futamidő 4 év alá csökkent, és mivel a devizahiteleket forint források bevonásával törlesztették (tavaly óta nem volt deviza állampapír kibocsátás), a devizaarány több mint 10 százalékponttal csökkent, jelenleg 40%. A finanszírozási stratégia változása csökkenti az adósság árfolyamkockázatát, és utat enged a kilencvenes évek második felében folytatott infláció alapú adósságcsökkentésnek. Ugyanakkor, a forintadósság magasabb kamatterhe fenntarthatósági, a rövidülő futamidő pedig refinanszírozási kockázatokat hordoz.

A GDP-arányos államadósság


A bruttó államadósság egy ország helyi (önkormányzati), szövetségi és központi kormányzati (együtt: államháztartás) múltban felhalmozott pénzügyi kötelezettségeit testesíti meg. Az államadósságot az EU-s módszertan a GDP-hez viszonyítja, mivel ez a mutató azt fejezi ki, hogy a megtermelt jövedelem (GDP) mennyire fedezi az ország adósságát (egyfajta hitelképesség ez tehát). 

A különböző fejlettségű országok GDP arányos eladósodottsága nem hasonlítható közvetlenül össze, mert a fejlettségi szint kockázati szintet is jelent a befektetők szemében, ezért a fejlettebb országok magasabb adóssága is alacsonyabb kamatszinttel társulhat, ami alacsonyabb törlesztéseket eredményez, kevésbé terheli a költségvetést. Ezért az összehasonlításhoz ugyanazt a hármas bontást használom, amit az előző bejegyzésben: a „túlteljesítők” csoportjába az EU-s átlagnál magasabb, az „átlag körüliek” csoportjába a EU-s átlag körüli, az „alulteljesítők” közé pedig az EU-s átlag alatti egy főre jutó GDP-t felmutató országok kerülnek.


A túlteljesítők közül a legizgalmasabb ország egyértelműen Írország. Írország, a „kelta tigris”, a kétezres években fegyelmezett költségvetési politika mellett gyors fejlődésnek indult, 1997 és 2007 között mintegy megduplázva a GDP-jét. A 2007-es csúcsévet követő két évben azonban összesen 20%-os visszaesés következett. Azóta megindult egy lassú, ámde annál fájdalmasabb konszolidáció, ami egyrészt kb. 22 milliárd eurós (a GDP 14%-a!) megszorító intézkedésekkel járt (amibe bele is bukott az ír kormány), másrészt a korábban csekély mértékű (25%-os) államadósság 106%-ra emelkedett, és várhatóan tovább nő 2012-2013-ban. A problémát a válság következtében kipukkanó ír ingatlan lufi, és ehhez kapcsolódóan az ír tulajdonú bankrendszer összeomlása és kormányzati megmentése okozta. Az ír kormány 2009-ben és 2010-ben 48 milliárd eurót kényszerült felvenni az ország bankjainak megsegítésére, majd 2010-ben további 85 milliárd eurós hitelt kért és kapott.

A többi országban kisebb mértékben, de mindenhol nőtt az államadósság a válság után. A Maastrichti 60%-os álomhatár alatt a magas GDP-jű országok közül csak a három skandináv ország maradt.


Az EU átlag körül teljesítő országok közül a cseheknek (41%) és a szlovéneknek (47%) sikerült tartaniuk a 60% alatti államadósság szintet. A mediterrán országok mindegyike, élükön Görögországgal, Olaszországgal és Portugáliával, jelentős mértékben eladósodott. Ciprus, Málta és Spanyolország adóssága a GDP 70%-a körül alakult.


Az alulteljesítő országok a gyors növekedést általában alacsony eladósodottság mellett hajtották végre. Magyarország kivételével minden érintett ország államadóssága a válságot követően is a 60%-os elvárás alatt maradt. A magyar eladósodottság ebben a viszonylatban magas és ebben a viszonylatban jelent problémát.  

2012. december 16., vasárnap

Az egy főre jutó GDP

A vásárlóerő paritáson (tehát összehasonlíthatóvá tett árszínvonalon) számolt egy főre jutó GDP értéke azt mutatja meg, hogy az adott ország egy lakosára mennyi jut az országban dolgozók által megtermelt hozzáadott értékből. Ez tehát egy nemzetközileg összehasonlítható mutatószám.

A mai ábrákon a mutatónak az EU átlaghoz viszonyított mértéke, az EU átlagos teljesítményéhez viszonyított  érték látszik. Az ábrákon tehát akkor látunk növekedést, ha az EU átlagos növekedését teljesíti túl egy ország. E szerint három csoportot különböztettem meg: a túlteljesítők, az átlag körül teljesítők és az alulteljesítők csoportját. 


A túlteljesítők csoportjába az EU 10 legmagasabb egy főre jutó GDP értéket termelő országa került. Közülük Írország nyújtotta a leghullámzóbb teljesítményt: kiugró értékeket produkált a 2000-es években, majd gyakorlatilag összeomlott 2008 után. Dánia, Svédország és Finnország szintén átlag feletti mértékben megérezte a válságot. Az előbbi kettő az elmúlt két évben gyors növekedésnek indulva már elérték, sőt meghaladták a válság előtti szintet, Finnország azonban nem volt ilyen szerencsés. Németország szemlátomást feltámadt. Az Egyesült Királyság és Franciaország teljesítménye nem éri el az EU átlagos növekedési szintjét, ami aggodalomra ad okot, mivel ők az EU meghatározó gazdaságai közé tartoznak. Minél nagyobb gazdaságot érint a visszaesés, annál jobban megsínyli az EU. 


Az átlag körül teljesítők közé 8 országot soroltam. Közülük három - Málta, Szlovénia és Csehország - képes tartani a tempót az EU-val. A többi ország - az eurózóna periféria országai - átlagot meghaladó mértékű visszaesést mutat. 


A Magyarországot is magában foglaló alulteljesítő csoporttól gyorsabb növekedési ütemet várunk el, hogy mihamarabb utolérjék a többi országot. Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária egy főre jutó GDP-jének EU átlaghoz viszonyított értéke gyors növekedést követően 2008-ban megtorpant és azóta stagnál. A balti államok átlagon felüli visszaesést produkáltak 2009-ben, de utána magukhoz térve gyors növekedésnek indultak és (Lettország kivételével) utolérték Magyarországot. A hazánkat 2011-ben szintén beérő Lengyelország az egyetlen, ahol az EU átlaghoz viszonyított növekedés töretlen volt. 

2012. december 14., péntek

Elveszített életévek


Az elveszített életévek mutatót úgy számolják, hogy kitűznek egy hipotetikus kort (EU-ban 70 évet), amiről úgy gondolják, hogy eddig azért el kell, hogy éldegéljen egy állampolgár. Aztán kikeresik a halálozási kimutatásokban, hogy az adott évben 70 éves kor betöltését megelőzően elhunytaknak hány év hiányzott volna a 70-hez. A kapott értékeket összeadják, majd 100 ezer lakosra (nem elhunytra, hanem élőre) vetítik, hogy nemzetközi szinten összehasonlítható legyen. A mutató tehát azt adja meg, hogy átlagosan mennyivel halnak meg az emberek korábban az általunk elvárt minimum élettartamnál. 


Magyarország dobogós helyen áll elveszített évek számát tekintve az OECD országok között: csak Mexikó előz meg bennünket. A férfiaknál (8851) markánsan magasabb  az elveszített életévek száma, mint a nőknél (3948). 


A javulás a nőknél folyamatos volt az elmúlt évtizedekben, a férfiaknál azonban több csúcsérték (pl: 1992-ben közel 15 ezer év) után 1998-tól indult folyamatos csökkenésnek a mutató értéke. 

A mutató rávilágít a legfőbb egészségügyi problémánkra: a 65 évesnél fiatalabb magyar férfiak halandósága 2,5-szerese ugyanezen csoport az unió legfejlettebb országaiban tapasztalható halálozási átlagának, és 1,2-szerese a 2004-ben, illetve 2007-ben csatlakozott országokban tapasztalható halálozási szintnek. A nők esetében a két szorzó 1,7, illetve 1,2. A legfőbb ok különféle szív- és rendszeri problémákhoz kötődik, amelyek már a 30-as és 40-es korosztályt is érintik, és amelyek a magyar halálozási statisztikák szerint az összes haláleset több mint felét, az uniós érték 1,5-szörösét adják. 

2012. december 13., csütörtök

Öngyilkosságok



Világszerte, 100 ezer emberre számítva 16 öngyilkosság történik évente. Az utóbbi 45 évben számuk 60%-kal emelkedett. A "sikeres" öngyilkosságok a világon mindenütt a férfiaknál gyakoribbak, az öngyilkossági kísérletek pedig a nőknél. 

Az öngyilkosság elsődleges rizikófaktorai pszichiátriai zavarok (depresszió, alkohol- vagy drogfüggőség, skizofrénia), korábban a családban előfordult öngyilkosságok, az egyén korábbi öngyilkossági kísérletei és a csökkent szerotonin szint. A másodlagos (negatív élethelyzet) és harmadlagos (nem, életszakasz, évszak) okok előrejelzési képessége csekély. Az egyetlen meghatározó rizikófaktor az életkörülményeken belül a házasság vége: férfiak esetében az elváltak 3,2-szer, az özvegyek 3,7-szer több öngyilkosságot követnek el, mint a házasok. A nők esetében kevésbé markáns a különbség: elváltaknál 2,8, az özvegyeknél 2,5 a szorzó a házasságban élőkhöz képest. 

Mégis, jellemző az öngyilkosságok területi és időbeli alakulása egyaránt, tehát lehetnek fel nem tárt rizikófaktorok, amelyek következtében bizonyos időpontokban és bizonyos regionális egységekben magasabb máskor/máshol alacsonyabb az öngyilkosságok száma. Magyarország az egyik legveszélyeztetettebb ország világviszonylatban az öngyilkosságok tekintetében. Az ábrán ugyan nem látszik, de Koreán kívül két másik ország: Litvánia (28,5) és Liechtenstein (26,7) is megelőz bennünket. 


Magyarországon az öngyilkosságok száma 1955-tól kezdődően meredeken emelkedett, 1979 és 1987 között kisebb ingadozásokkal tetőzött (a csúcsévben, 1983-ban 4911-en követtek el öngyilkosságot), majd gyors csökkenésnek indult és 2006 után 2450 körüli szinten stabilizálódott. 2011-ben 2422 esetet regisztráltak.


Magyarországon belül is markáns területi különbségek figyelhetők meg egy észak-nyugat - dél-kelet lejtő mentén. Százezer lakosra vetítve, Csongrádban és Békésben közel kétszer annyi öngyilkosság történik évente, mint Győr-Moson-Sopron megyében. 

2012. december 12., szerda

Túlsúlyos problémák



A 2009-ben végrehajtott Európai Lakossági Egészségfelmérés (ELEF) volt az utolsó olyan felmérés Magyarországon, amely nem csak bediktáltatta a lakossággal a magasság és testsúly adatokat, hanem ellenőrizte is azokat (vagyis ténylegesen megmérték). A felmérés során az derült ki, hogy a felnőtt magyar lakosság közel kétharmada (61,8%) túlsúlyos vagy elhízott, és mindössze 1,8%-uk sovány. 


A nemzetközi (OECD) felméréshez minden évben bekérnek a lakosságtól saját bevallás alapján testsúly és magasság adatokat, hogy kiszámítsák és nemzetközi szinten összehasonlítva publikálják az túlsúlyosak és elhízottak együttes arányát. 

Saját bevallás szerint a lakosság közel 20%-a túlsúlyos. Ez a legmagasabb arány az EU-n belül, de hozzá kell tennünk, hogy nem áll rendelkezésünkre EU/OECD szintű tényleges túlsúly felmérés adat, és a mért közel 62% valamint a bevallott 20% között akkora a különbség, hogy amellett a néhány százalékpontos országonkénti eltérések egyáltalán nem relevánsak statisztikai értelemben.


A túlsúly probléma már a gyerekkorú népességben jelentkezik: az 5-17 éves korosztályon belül is jelentős az túlsúlyosak és az elhízottak együttes aránya. E tekintetben Magyarország szintén az elsők közé tartozik az EU-ban, csak a görögök előznek meg bennünket. 


A túlsúly elleni küzdelem egyik alapvető eszköze a megfelelő mennyiségű és összetételű táplálkozás. Magyarországon 2010-ben a szénhidrátbevitel optimális szintre csökkent. A zsiradékfogyasztás csökkenése is rekord mértékű volt, és a fogyasztáson belül a növényi eredetű zsiradékok aránya nőtt. Ennek ellenére, a zsiradékfogyasztás továbbra is meghaladja az optimális szintet. Az egy főre jutó napi tápanyagfogyasztás 2010-ben 12 750 kJ volt, ami az elmúlt években regisztrált csökkenő trend ellenére 17%-kal meghaladja az ajánlott mennyiséget.


A másik mód túlsúly problémánk kezelésére, a rendszeres testmozgás. Szintén a 2009-es ELEF felmérésből derül ki, hogy a felnőtt lakosság mintegy fele végez intenzív testmozgást, miközben minden ötödik felnőtt még 10 perc sétát sem ejt meg naponta. 

2012. december 11., kedd

Dohányzás tiltása: vélemények



Kormányzati megbízás alapján készült az Országos Egészségfejlesztési Intézet felmérése, ami a dohányzás tiltásával kapcsolatos lakossági véleményeket vizsgálta. Úgy találták, hogy bizonyos létesítménytípusok esetében (pl.: játszóterek, hivatalok, közoktatási intézmények, egészségügyi intézmények) a lakosság egyöntetűen támogatja a tiltást. Más esetekben a vélemény a kérdezett dohányzási szokásaitól függő választ kapunk. A lakosság nem dohányzó részének többsége minden kérdezett létesítmény esetén elutasító volt, bár a kocsmák, diszkók, bárok esetében az elutasítás csekélyebb mértékű, mint a többi esetben. A legtöbb létesítmény esetében a dohányzók is támogatják a tiltó intézkedéseket, bár a támogatásuk mértéke minden esetben alacsonyabb, mint nem dohányzó társaiké. A dohányzók többsége a kocsmákban, bárokban, diszkókban, buszmegállókban, sőt a munkahelyeken is engedélyezné a dohányzást.


Egy nemrégiben megjelent Eurobarométer kutatás az európai dohányzási szokásokat vizsgálta, nemzeti szintű bontásban. A kutatás szerint, az európai dohányosok 70%-a, a magyarok háromnegyede 18 éves korára már rendszeresen dohányzott. Sőt, az európai dohányzók 17%-a, a magyarok 15%-a 15 éves kora előtt kezdett rendszeres dohányzásba.


A felmérés szerint, öt dohányosból három megpróbált már leszokni a dohányzásról – sikertelenül. Látva tehát a dohányosok gyerekként szoknak rá, majd nehezükre esik elhagyni a dohányzást, a megelőző intézkedéseknek (iskolai tájékoztató órák, dohányzás-ellenes médiakampányok, a dohányzás „ciki” voltának erősítése, pozitív felnőtt minta) és a törvényi tiltások elrettentő erejének különösen nagy jelentősége lehet.

2012. december 10., hétfő

Fiatalok és a dohányzás



A 13-15 éves korosztály dohányzási szokásait felmérő nemzetközi kutatás, a Global Youth Tobacco Survey (GYT) keretében Magyarországon az Országos Egészségfejlesztési Intézet készített felmérést 2012-ben. A GYTS felmérést a WHO és az amerikai CDC (Centers of Disease Control and Prevention) 1998-ban indította útjára. Az adatfelvételt rendszeres időközönként valósítják meg a projektben résztvevő országok, ez Magyarországon 2003-ban illetve 2008-ban is megtörtént.

A 2012. évi kutatás alapján, 13-15 éves lányok több mint 20%-a, a fiúk 30%-a fogyaszt dohánytermékeket, igaz, a napi szintű fogyasztás még nem jellemző.


A fiatalok közel 80%-a él olyan háztartásban, ahol az ő jelenlétében dohányoznak, és a gyerekek fele említette, hogy legalább az egyik szülője dohányzik. A megkérdezettek ötöde vélte úgy, hogy a legtöbb vagy minden barátja dohányzik.


Függőségre („_mindig_ úgy érzi, hogy reggel rögtön rá kell gyújtania”) a megkérdezett dohányzók 13%-a panaszkodott. A dohányzó fiatalok közel fele próbált a közelmúltban leszokni a dohányzásról és harmaduknak továbbra is szándékában áll (nem ismert az átfedés a két válaszkategória között).

2012. december 7., péntek

Dohányzási szokások


Magyarországon a halálokok mintegy negyede daganatos eredetű, ami 100 ezer főre vetítve a legmagasabb az EU-ban. A daganatos megbetegedések magas aránya mögött részben a dohányzás áll. Az OECD országokon belül Magyarország az erős dohányosok közé tartozik, noha a dohányzás mértéke mind az elszívott cigaretták számát tekintve (-8% 2009-hez képest), mind pedig a dohányzók számarányát tekintve csökkent az elmúlt években.


A csökkenés a férfiak körében szignifikáns, a nők esetében az elmúlt 10 éve alatt nem regisztráltak jelentős változást. 


A dohányzás mértékének csökkentésében nehézséget jelent a folyamatos utánpótlás. Már a 16 éves fiatalok körében is gyakori a dohányzás, a megkérdezettek 37% dohányzott a kérdezést megelőző 30 nap folyamán. A 18-24 évesek dohányzási arányszáma pedig megközelíti a legnagyobb dohányos 35-64 éves korosztályét.

A férfiak esetében a naponta dohányzó aránya nagy mértékben csökken az iskolai végzettséggel. Érdekes, hogy a nők esetében nem figyelhető meg hasonló kapcsolat. 


Az egész kutatás legjelentőségteljesebb adatsora mégis a dohányzás és a vélt anyagi helyzet kapcsolata. A szegények kategóriába azok kerültek, akik saját bevallásuk szerint folyamatos anyagi gondokkal küzdöttek. A jómódú kategóriába pedig azok, akiknek nem voltak anyagi gondjaik. A "kijönnek" kategória a tudatosságban különbözik a két másik kategóriától. Ha nem élnének "beosztással", a szegények közé kerülnének. Látványos és pozitív üzenet a társadalomnak, hogy a tudatosan élők társadalmi csoportjában szignifikánsan alacsonyabb a dohányzók aránya, mint akármelyik másik vélt jövedelmi csoportban. 

2012. december 4., kedd

Ó, Mister Alkohol


Az alkoholfogyasztás komoly egészségügyi és társadalmi problémák forrása világszerte. A legtöbb OECD országban – nálunk is – az elmúlt évtizedekben jelentős csökkenést regisztráltak. 2009-ben Magyarország még az egyik legnagyobb alkoholfogyasztó volt az OECD országok közül (az összehasonlítás alapját az abszolút literre átszámolt teljes fogyasztás képezi). A 2010 évi további csökkenés következményeként, a fogyasztás mértéke az OECD átlag körüli értékre, 9,2 literre mérséklődött.


A bor fogyasztása (23 liter/fő) 10 literrel kevesebb, mint a 2001-2004 időszakban, és 5 literrel marad el az előző öt év átlagában mértnél. A sörfogyasztás – valószínűleg a hűvös, esős nyári időjárás miatt - jelentősen visszaesett 2010-ben. Az egy főre jutó mennyiség húsz éve még meghaladta a 100 litert, 2010-ben 66 literre esett vissza. Az égetett szeszesital-fogyasztás is csökkent, 2010-ben 3,1 litert mértek.


Mind a bor, mind a sör termelés is drasztikus csökkenésen ment keresztül, de a bor termelés csökkenése látványosabb: 2010-ben a kedvezőtlen időjárás miatt, az előző évi termelés felére, a 2004-es csúcsévi termelésnek harmadára esett vissza. Amióta 1970-től nyilvántartás készül a bor termelésről, soha, még megközelítőleg sem regisztráltak ennyire alacsony értéket. A korábbi mélypontot a 2005-ös év jelentette, amikor 310 millió litert, a 2010-es évi termelés 1,8-szorosát állították elő. A termelés csökkenés ellenére nőtt az export, és a fogyasztást is meg tudták oldani a korábbi években felhalmozott készletből.

A sörtermelés visszaesése a 2006-os csúcsévhez viszonyítva 20%-os. Ilyen alacsony értéket utoljára a 70-es évek elején regisztráltak (a 2004-es nagy visszaesés során is kedvezőbb - 629 millió liter – termelt mennyiséget regisztráltak).


A 2009-es egészségügyi felmérés (ELEF) során azt találták, hogy már a 15-17 évesek fele is fogyaszt alkoholt. A problémákat jelentő mértékű fogyasztás azonban a 18 év feletti korosztályt érinti.


A 2011-es ESPAD felmérés szerint, a kérdezést megelőző 30 napban a megkérdezett 16 éves fiatalok 60%-a fogyasztott alkoholt és 45%-a számolt be lerészegedési szintű fogyasztásról. Ez csak kis mértékben múlja felül az EU átlagot.